Roy Jones Jr. neve hallatán is egyből a legendás jelző jut eszünkbe nem véletlenül, hisz minden idők egyik legnagyszerűbb ökölvívójának tartják. Közel harminc éves profi pályafutása alatt jó pár világbajnoki címet begyűjtött. Ráadásul mindezt négy különböző súlycsoportban, ha a kisebb szervezeteket is nézzük, akkor öt súlycsoportban. Ő az első olyan ökölvívó, aki a középsúlyú világbajnoki címtől egészen a nehézsúlyú világbajnoki címig jutott. Többször volt az év ökölvívója rangos szervezeteknél (Ring magazin, ESPY, World Boxing Hall of Fame) és az évtized ökölvívójának is választották (90-es évek). 29 éves profi karrierje alatt 75 mérkőzést vívott, ebből 66-ot nyert meg (47 KO).
Jones 1969. január 16-án született a floridai Pensacolában. Az ökölvívással 10 évesen kezdett el foglalkozni édesapja irányításával, akinek volt egy bokszterme. Már amatőrként is szép eredményeket ért el, többször megnyerte az Arany kesztyűt és az 1988-as szöuli olimpián ezüstérmet nyert (csalás miatt nem ő nyerte a döntőt). Az olimpiát követő évben profinak is állt és sorra nyerte a mérkőzéseket. Az első 19 mérkőzését zsinórban kiütéssel nyerte meg. Első világbajnoki címmérkőzésén pedig Bernard Hopkins-t győzte le pontozással és szerezte meg az üresen álló IBF középsúlyú világbajnoki címet. A következő évben (1994) pedig egy súlycsoporttal feljebb nagyközépsúlyban szerzett világbajnoki címet, szintén az IBF-nél James Toney legyőzésével. Jones-t már Hopkins legyőzése után is a legjobbak között tartották számon, de Toney legyőzésével már egyértelműen a legjobb pound for pound bunyósnak tartották. Számos alkalommal megvédte övét és nem talált legyőzőre ebben a súlycsoportjában sem.
Profi karrierje első „vereségére” már félnehézsúlyban került sor 1997-ben Montell Griffin ellen. Ez sem volt igazi vereség, mert egy szabálytalan ütés miatt a mérkőzésvezető azonnal diszkvalifikálta Jones-t és ezért veszített. Ez a mérkőzés egyébként meglepően szoros volt az első menetekben, de mire a diszkvalifikálásra került sor már Jones irányított. A következő mérkőzésén azonban gyorsan visszavágott Griffin-nek, már az első menetben padlóra küldte ellenfelét és visszaszerezte WBC félnehézsúlyú világbajnoki övét. Ezután következett Jones karrierjének igazi csúcsidőszaka, félnehézsúlyban mindegyik nagy szervezet világbajnoki címét begyűjtötte (WBA, WBC, IBF) és mellé még több kisebb szervezetét is (IBO, IBA, WBF). 1999 és 2004 között nem is talált legyőzőre ebben a súlycsoportban, közben pedig még nehézsúlyban is szerzett egy WBA világbajnoki címet John Ruiz ellen (2003.).
A diszkvalifikáció miatt elveszített 1997-es meccset leszámítva 2004 volt az első év, amikor legyőzőre talált Jones. Az Antonio Tarver ellen vívott második meccsükön szenvedett kiütéses vereséget, ekkor kezdődött a lejtmenet Jones-nak. Három veresége is volt egymást követően, ebből kettő Tarver ellen. Sokak szerint ekkor kellett volna szögre akasztania a kesztyűt Jones-nak, aki viszont nem adta fel. Ezt követően volt még pár győztes meccse félnehézsúlyban, de nagy szervezet világbajnoki övéért már nem küzdhetett. 2009-ben pedig cirkálósúlyban is szerencsét próbált, de első három meccsét elveszítette, Bernard Hopkins-tól és Denis Lebedev-től is kikapott. Azonban ez sem szegte kedvét, addig addig ment, amíg egy kisebb szervezet (WBU) cirkálósúlyú világbajnoki övét be nem gyűjtötte egy gyakorlatilag ismeretlen algériai bunyós ellen Oroszországban. Ezek a mérkőzései viszont már az „inkább nem kellett volna” kategóriába tartoztak. 2017-ben még egy WBF cirkálósúlyú világbajnoki öv “büszke” tulajdonosa lett, majd 2018. februárjában a búcsúmeccsére is sor került, amit pontozással megnyert.
Összességében Roy Jones Jr. több, mint kiváló ökölvívó, egy igazi legenda, aki hihetetlen gyorsaságával és kombinációs készségével meghódította a világot és évekig ült a félnehézsúly képzeletbeli trónján. Olyan nagy neveket győzött le, mint Bernard Hopkins, James Toney, Vinny Pazienza vagy Montell Griffin. Egyetlen hibát lehet felróni neki, hogy nem tudta időben abbahagyni.
Komment