Gedó György kiemelt alakja a magyar ökölvívás történelmének. Olimpiai, és kétszeres Európa-bajnokként nem csak a ringen belüli eredmények mutatták meg elszántságát és akaraterejét. Különös és filmszerűen érdekes életében a mai napig az ökölvívásé a középpont.
„Nincs bunyó, nincs boksz, csak ökölvívás! Ami az önvédelem nemes művészete.”
Gedó György 1949. április 23-án született Budapesten. Vér szerinti szülei a Dunakeszi zsinagóga lépcsőjén hagyták. Nevelőszüleit édes szüleiként szerette. Gyermekkorában nevelőanyja betegsége miatt Békéscsabára költöztek. Itt élte át az 1956-os forradalmat és itt kezdett bokszolni 1957-ben, a Békéscsabai Építőknél. 1965-től a Magyar Pamut, 1967-től pedig a Budapesti Vasas versenyzője volt Adler Zsigmond keze alatt (Papp László edzője is volt). 1968-tól 1980-ig volt a magyar válogatott tagja, mindvégig papírsúlyban (48 kg).
Gedó szerencséjére épp 1968-ban vezették be a 48 kilogrammos papírsúlyt az ökölvívásban. Rögtön magyar bajnoki címet is szerzett és még ebben az évben részt vett első olimpiáján Mexikóban. Ahol sajnos már az első meccsén megsérült, de tapasztalat szerzésnek remek volt. 1969-ben a bukaresti Európa-bajnokságon már arany érmet szerzett papírsúlyban. 1971-ben meg is tudta védeni Európa-bajnoki címét Madridban.
Az 1972. évi müncheni olimpián már aranyérmet szerzett. A döntőben az észak-koreai Kim U Gilt verte meg három menetben. A döntő már a hírhedt Fekete Szeptember nevű palesztin terrorszervezet merénylete után történt. Gedó ezzel a győzelemmel a nyári olimpiák 101. aranyérmét szerezte Magyarországnak (Gedó elmondása szerint a 100. érem volt az övé.)
München után, 1973-ban besorozták és ezzel sajnos a karrierjét is hátráltatták. Nem volt hajlandó átigazolni a Honvédbe, így edzésekre sem engedték. Így küldték ki az 1974-es kubai világbajnokságra. „Nem volt útlevelem, katonaként egy villamosbérlettel mentem ki, nem tudtam rendesen felkészülni, ráadásul szétfejelt a kubai Hernandez, s tehette, hiszen a nézőtéren ott ült Fidel Castro”.
Az 1975-ös katowicei Eb-n bronzérmet szerzett, megnyerte a montreali előolimpiát. 1976-ban a montreali olimpián csak a negyeddöntőig jutott. Ezután szögre akasztotta a kesztyűit, edzősködni kezdett a Vasasban. Végül mégis visszatért a ringbe, kivívta az indulási jogot az 1980-as moszkvai olimpiára, ahol szintén a nyolc közé került. 1980-tól a Vasas Ökölvívó Szakosztályának edzője volt. Az aktív sportolást az 1980. évi moszkvai olimpia után fejezte be.
A mai napig ő az egyetlen magyar ökölvívó, aki négy olimpián is részt vett. Nyolcszoros magyar bajnokként vonult vissza. 597 mérkőzésen 586 győzelmet aratott, amiből 57 kiütéses győzelem volt. Emellett kétszeres Európa-bajnok (1969, 1971) volt és Európa-bajnoki harmadik helyezett (1975).
Visszavonulása után a Belvárosi Vendéglátó Vállalat üzletvezetője, a Népstadion és Intézményei Vállalat rendésze, majd 1994-től 1995-ig az egri Kordax SE vezetőedzője volt. 1994-ben edzés közben súlyos balesetet szenvedett és lebénult. Tolószékbe kényszerült és kemény munkával sikerült elérnie, hogy ma már bottal tud járni. 1996-ban sajnos elhunyt felesége és egyedül nevelte tovább két gyermekét rokkant nyugdíjából. Ez is hozzájárult az 1998-as figyelemfelhívó akciójához. A Hősök terén alkalmi cipőpucolóként hívta fel a figyelmet az egykori sportolók nehéz sorsára. Elterjedt a hír, hogy eladta az olimpiai aranyérmét, de cáfolta. Tettével nagyban hozzájárult, hogy 2004-ben a Parlament megszavazta az életjáradékot az olimpiai bajnokoknak és helyezetteknek. 2014-ben róla nevezték el a Vasas SC Fáy utcai Edzőcsarnokának ökölvívótermét. A mai napig a szívén viseli a magyar ökölvívás sorsát.
Legfőbb eredményei:
Négyszeres olimpiai résztvevő (1968, 1972, 1976, 1980); Olimpiai bajnok (1972); Kétszeres Európa-bajnok (1969, 1971); Európa-bajnoki harmadik helyezett (1975); Nyolcszoros magyar bajnok (1968-1973, 1975, 1980)
Be the first to comment