Riportunkban Bertók Róberttel, Szellő Imre jelenlegi edzőjével, korábbi kétszeres Kick-Box világbajnok és magyar bajnok ökölvívóval beszélgettünk. Róbert mesél nekünk ökölvívó múltjáról, az ökölvívással kapcsolatos viszonyáról, illetve Szellő Imrével és Rácz Félixszel való közös munkáról. Egykori sportolóként, jelenleg edzőként és szervezőként széleskörű rálátása van az ökölvívásra, tapasztalatát és véleményét szakmai körökben is elismerik.
Miért az ökölvívást választottad? Van-e ökölvívó múltad? Hogy lettél edző?
B.R.: Az ökölvívást több sport (foci, úszás, vízilabda, karate, aikido, kung-fu) kipróbálása után kezdtem el 13 éves koromban. Édesapám is bokszolt, és a bátyám is, így ez is biztosan hatással volt rám. 1987-től vagyok benne az ökölvívásban, most már 31. éve. Voltam junior OB II., többszörös felnőtt magyar bajnoki dobogós. 1997-ben sikerült megnyernem a Felnőtt magyar bajnokságot 57-kg-ban. A döntőben Nagy „Csonttörő” Jánost is sikerült legyőznöm. Akkor meg kaptam a magyar bajnokság legjobb teljesítményt nyújtó versenyzője díjat is. Erre mai napig nagyon büszke vagyok. Itthon a legtöbb versenyt sikerült megnyernem, valamint begyűjtöttem pár nemzetközi torna győzelmet is (Gee Bee Helsinki, Golden Gloves Scopie, Cyprus Cup, stb.). 1999-ben az Akropolisz kupán (Athén), amely az Európa bajnokság, és olimpia kvalifikációs tornája volt, II. helyet szereztem meg. A döntőbe a magyarok közül ketten kerültünk be Balzsay Karesszal. A döntőre nem álltak ki a magyar versenyzők (mi), ezzel fejezve ki felháborodásunkat az Erdei Zsoltot akkor ért csalás miatt (egy görög ellen csúnyán elcsalták a meccsét). 6 évig voltam a felnőtt válogatott tagja. Edzéseket már 1995-től is tartottam. A tanítványaim között volt ifjúsági, és felnőtt magyar bajnokom is. A kick boxszal az UTE-ban töltött évek alatt (1993-1995) ismerkedtem meg. Akkor indultam pár versenyen, de a válogatottba bekerüléskor ezt félretettem. Később a boksz abbahagyása után Európa kupát, és Világbajnokságot is sikerült nyernem.
Mit szeretsz az ökölvívásban? Mit jelent számodra?
B.R.: A boksz nagyon sokat jelent számomra. Azt gondolom, hogy ezzel mindenki így van, aki hosszabb távon kötődik ehhez a sporthoz. Ráadásul én a bunyó sok szegmensét bejártam, megtapasztaltam már. Voltam versenyző, edző, szervező, profi klub tulajdonos, stb. Az ökölvívás halhatatlan személyek sorát vonultatja fel, már nagyon rég óta. Rengeteg misztikum, érdekesség, kaland kötődik egy-egy bokszoló személyéhez, akik közül páran még a világ, – etnikai értelemben vett – pozitív átalakulásában is jelentős szereppel bírtak. Ezt nem sok sportág mondhatja el magáról. Szeretem az edzésmunkákban rejlő lehetőségeket, a technikai kimeríthetetlenségét, sokszínűségét, a mérkőzések szépségét, és drámaiságát. Valamint nagyon szeretem a bokszrendezvények más rendezvényekkel összetéveszthetetlen atmoszféráját is.
Szerinted mi a legfontosabb egy jó edző-tanítvány viszonyhoz?
B.R.: Véleményem szerint nagyon sok minden. Ez több rétegű, és minden rétegről sok-sok oldalt lehetne írni. Az alap, ami a legfontosabb, hogy a versenyző akarjon az edzővel együtt dolgozni, és az edző is a tanítvánnyal. Nagyobb klubokban, ez szerintem nem minden esetben van így. Az általam már sokszor hangsúlyozott motiváció! Az edző, és a tanítványa céljának közösnek kell lennie. Fontos, hogy a versenyző szinte vakon bízzon az edzőjében, hiszen akkor tud majd azonosulni az általa kidolgozott edzésmunkákkal, és a mérkőzésekre felállított taktikával. Ez azért is fontos egy olyan sportban, mint az ökölvívás, mert ha a versenyző bizalma meginog az edző tudását illetőleg, akkor a saját magába vetett hite is sérülni fog, és ez ki fog hatni a teljesítményére. Valamint az edzőnek jól kell ismernie a tanítványát. Tudnia kell, hogy mit, mikor és hogyan mondjon a versenyzőjének. Én azt gondolom, hogy a boksz az egyik legkeményebb sport a világon, ezért nagyon kell vigyáznia minden edzőnek arra, hogy a versenyzője lelki világát szem előtt tartsa, és önbizalmát folyamatosan építse. Ehhez persze az edzőnek is elégedettnek kell lennie saját magával, és saját munkájával. Végezetül, egy edzőnek folyamatosan tanulnia kell, és képeznie kell magát ugyan úgy, mint a tanítványának.
Jelenleg csak a Szellő Imit edzed vagy van-e esetleg más tanítványod, illetve van-e megkeresés ezzel kapcsolatban?
B.R.: Most csak Imivel foglalkozok. Folyamatosan vannak megkeresések amatőröktől, profiktól, és hobbistáktól is, de ezeket a felkéréseket eddig nem vállaltam. Úgy tudom más nagy nevek is szerettek volna/szeretnének velem együtt dolgozni, ha Pesten lennék. Ki tudja, mit hoz a jövő. 🙂
Milyen az Imivel együtt dolgozni? Mióta dolgoztok együtt? Milyen tanítvány az Imi?
B.R.: 2016 októbere óta dolgozunk együtt. Imivel nagyszerű érzés dolgozni, hiszen minden edzésen a maximumot hozza ki magából. Sokszor nekem kell visszafognom őt fizikai értelemben, amikor egy technikai vagy taktikai feladatot végzünk. Rengeteg energiát fektetünk a munkánkba, és talán én is többet vállalok, mint egy átlag edző. Minden téren próbáljuk a maximumot kihozni a munkánkból mind a ketten. Sokat megyünk más városokba kesztyűpartnerek miatt. Csak a legutóbbi felkészülésen több mint 2 500 kilométert utaztunk edzésre közösen. Ebben nincsenek benne Imi Cegléd-Szentes utazásai, és a legutóbbi ukrán túránk sem. J Rengeteg idő és rengeteg energia. Amikor pedig Imi hazamegy, sokszor beszélünk telefonon bokszolókról, ellenfelek meccseiről, edzésmódszerekről.
Mik a közös tervek az Imivel? Szerinted meddig juthat el az Imi?
B.R.: A cél a csúcs! Hárman biztosan vagyunk, akiknek egy a célja (illetve Mizere Zsolti erőnléti edzőnknek is). Félixnek, Iminek, és Nekem is az a célunk, hogy Imi világbajnok legyen. Bízom benne, hogy a közvetlenül előttünk álló mérkőzést / mérkőzéseket sikerrel vesszük, és hamarosan ott állhat majd Imi a világ kapujában. Mi bízunk Félixben, hogy tovább építi az utat, és elkísér minket addig a kapuig. Félix csak addig tud majd minket elkísérni az úton, és onnantól Ő már csak bennünk bízhat. Láttam már pár magyar versenyzőt belépni ezen a kapun, és mindenki másképpen élte ezt meg. Hiszek benne, hogy amikor a kapu kinyílik, akkor Imi a világosságot látja majd, és nem a sötétséget. Én is bemegyek vele a kapun, és ott leszek vele a döntő csatában is, de a harcot neki kell majd megvívnia. Én vakon bízok benne!
Mi a szereped a Felix Promotion-ben? Milyen a kapcsolatod Rácz Félixszel?
B.R.: Félixszel 2001-ben találkoztunk először, amikor felmentem hozzá Pestre, hogy beajánljam egy rendezvényemet, és együttműködésemet. Ő akkor egyből igent mondott. Azóta is együtt dolgozunk. Bizonyos értelemben külső munkatárs vagyok, de úgy érzem és talán Félix is, hogy bizonyos értelemben jobban kötődöm a céghez, mint akik állandó munkatársai. Félixszel 99%-ban egyetértünk minden szakmai kérdésben. A maradék egy százalék esetben pedig mind a ketten meghallgatjuk a másikat, és az alapján formálunk végső véleményt. Így kellene működnie a szakmában mindennek, és nem „erőből”. A viszonyunk sokkal inkább baráti, mint munkatársi, és ez remélem így is marad. Én tisztelem őt az eredményeiért, a szakmai tudásáért, és a bokszért végzett elhivatott munkájáért. Sokat tanultam tőle sok téren.
Mondj egy pár szót a mai magyar amatőr és profi ökölvívás helyzetéről. Mi a véleményed?
B.R.: Bízom benne, hogy hamarosan jobb lesz a helyzet a két szakág, és a vezetőik között, mint most. Meg kell értenie mindenkinek, hogy az amatőr nem lehet hosszútávon hatékony a profi nélkül, mint ahogy a profi sem lehet hatékony az amatőr nélkül. Jó lenne a régi barátokat újra barátokként látni. Az egyik oldal biztosan nyitott erre.
Komment