Kereken három évtizede történt a boksztörténelem egyik legnagyobb meglepetése. Az egész bokszvilágot sokkolta, amikor az addig veretlen Mike Tyson-t padlóra küldte James „Buster” Douglas és elvette világbajnoki címeit. Tyson 37 győztes meccsel (ebből 33 idő előtti győzelem), a nehézsúly vitathatatlan bajnokaként (WBC/WBA/IBF) Japánban lépett szorítóba Douglas ellen 1990. február 11-én. Sima és kötelező győzelemnek ígérkezett Tyson számára, a fogadóirodák 42:1-hez adták a győzelmét. A szakértők 2-3 menetnél többet nem adtak előzetesen a kihívónak.
Ehhez képest már a meccs elejétől Douglas irányított, kihasználta magasságbeli fölényét, nem engedte, hogy Tyson közel kerüljön hozzá. Ettől pedig a bajnok menetről menetre frusztráltabb lett, nem tudta érvényesíteni az akaratát. Aztán a nyolcadik menetben egy óriási jobb felütéssel csak padlóra küldte Tyson. Douglas nehezen, de tudta folytatni a mérkőzést, sőt a kilencedik menetben már megint ő dominált. Majd a 10. menetben történelmet írt Douglas, kiütötte az addig veretlen és legyőzhetetlennek hitt Tyson-t. Tyson nem volt magánál, alig bírt felkelni a padlóról.
Szó szerint sokkolta a bokszvilágot az eredmény, erre senki nem számított, talán még Douglas sem. Ő csak a „bemelegítés” lett volna Tyson-nak Holyfield ellen. Tyson nemcsak veretlen volt a meccs előtt, de már 2,5 éve volt a királykategória vitathatatlan bajnoka, míg Douglas már túl volt négy vereségen (ebből egy világbajnoki címmeccs volt) és jóval hátrébb volt a ranglistán, mint Tyson. A következő meccsén, 8 hónappal később Holyfield el is vette az öveit, de azt az érdemet, hogy ő volt az első, aki kiütötte Mike Tyson-t sosem vehetik el tőle, ezzel bekerült a boksztörténelem nagy könyvébe.
Komment