Papp László 1926. március 25-én született Budapesten. Az iskola elvégzése után a MOM-ba (Magyar Optikai Művek) ment dolgozni, ahol be is lépett az ottani focicsapatba. Majd az egyik csapattársával csatlakoztak az 1942-ben megalakuló Ökölvívó szakosztályhoz. Saját elmondása alapján nem szerette meg egyből az ökölvívást, az első edzés után inkább visszament focizni, végül mégis a boksz mellett döntött. Az edzőknek gyorsan feltűnt, hogy jó az ütemérzéke és kiválóak a reflexei. 1945-ben a Budapesti Vasutasokhoz került Sulkó Béla edzőhöz. Élete első amatőr meccsét a csepeliek kiválósága, Bicsák Gyula ellen vívta. Papp Laci csak beugróként lépett a kötelek közé, Bicsák ellenfele nem jött el. Mindenki meglepetésére Papp látványos fölénnyel verte meg Bicsákot. Négy napra rá már a magyar válogatott színeiben bokszolt az osztrákok ellen a Sportcsarnokban. Ahol szintén győzött. 1946-ban meg is nyerte a magyar középsúlyú címet.
Az első fontos állomás Papp karrierjében az 1948-as londoni olimpia volt, ekkor már Adler Zsigmond volt az edzője. Az első ellenfele a finn Valle Resko volt, akit már a második menetben kiütött. A következő két meccsén már az első menetben végzett a luxemburgi és a belga ellenfelével. Az elődöntőben az olasz Fontana volt az ellenfél, aki korábbról már jól ismerte Lacit, ezért óvatosan és védekezve bokszolt végig, így ő megúszta kiütés nélkül a találkozót, azonban a győzelem így is egyértelmű volt. A döntőt a hazaiak kedvence, John Wright ellen vívta. Az angol kemény ellenfélnek bizonyult, de egyhangú pontozással Papp győzött és megszerezte élete első olimpiai aranyérmét középsúlyban.
1949-ben és 1951-ben is megnyerte az Európa-bajnokságot és a főiskolai világbajnokságot, először középsúlyban majd nagyváltósúlyban. Majd következett az 1952-es helsinki olimpia, ahol kemény küzdelmek árán, de újból megszerezte az aranyérmet, immár nagyváltósúlyban. Az olimpia után kicsit belefásult a bunyóba. A varsói Eb-re az edzője nélkül utazott ki, és ki is kapott Tyisintől, akit pedig korábban már kétszer is könnyedén megvert. 1955-ben az akkori sportvezetés nem akarta kiengedni az edzőjét, és ezért Papp Laci se ment ki az Európa-bajnokságra. Az olimpia előtt kiutaztak a Varsó Kupára. Azonban az egészségügyi állapota nem volt megfelelő. Épp egy betegségből lábadozott és könnyebb is volt a versenysúlyánál. Technikai KO-val kikapott a lengyel Pietrzykowski-tól.
1956-ban következett a melbourne-i olimpia. Az elődöntőben újból összekerült a lengyel Pietrzykowski-val. A korábbi mérkőzésükkel ellentétben most magabiztosan irányított Papp, kétszer is rá kellett számolni a lengyelre. A döntőben a fiatal amerikai Jose Torrest is megverte és megszerezte a harmadik olimpiai aranyérmét ismét nagyváltósúlyban.
Három olimpiai aranyéremmel a zsebében, 31 évesen kezdett bele profi karrierjébe. Az itthoni sportvezetéstől megkapta a szükséges engedélyeket és edzőjével Adler Zsigmonddal Hamburgba utaztak. Nehezen indult be a külföldi karrierje, Pappnak honvágya volt, nehezen mentek az edzések és az akkori menedzserével sem sikerült közös hangot találni. Első komolyabb profi meccsére Franciaországba került sor, az akkori francia középsúlyú bajnok Anewy ellen. A harmadik menetben kiütötte francia ellenfelét, még a francia lapok is elismerően nyilatkoztak a magyar bokszolóról. Ezt követően jött két 10 menetes pontozásos győzelem Drille és a Vasfejűnek becézett Jean Roullet ellen. A Drille elleni meccsen megsérült a bal keze, ezért a Vasfejű ellen szinte csak jobbal dolgozott, ballal inkább csak szurkált. A mérkőzést azonban így is minden gond nélkül megnyerte. Majd jött egy döntetlen Germinal Ballarin ellen. Ezen a mérkőzésen eltörött Laci keze.
1959-ben már ő volt a hivatalos kihívója az Európa-bajnoknak, de előbb a Ballarin, majd a Lou Perry elleni sérülése miatt nem jöhetett létre a találkozó (Perry ellen ismét eltört a keze). 1962-ben vívta talán profi pályafutásának legnehezebb mérkőzését a magyar bokszoló. Az ellenfél Ralf „Tiger” Jones volt. Bár a mérkőzés elején az amerikai kétszer is padlóra került, de mindkétszer felállt, és végül kitartott a tizedik menetig. Ezután 1962-ben a dán Chris Christiansen ellen technikai KO-val győzött, és megszerezte az Európa-bajnoki címet. Ezután címvédések következtek, de beugrott egy-két nem címmérkőzés is. A címét összesen hatszor megvédte, majd a világbajnoki címmérkőzés közelében 1964-ben az akkori sportvezetés visszavonta az engedélyét, és nem tudott kiállni a mérkőzésre.
1965 után hosszú éveken át edzősködött, eleinte a Honvédban majd később ő lett az ökölvívó válogatott szövetségi kapitánya. Olyan ökölvívók sikerei fűződnek a nevéhez, mint Orbán, Kajdi, Badari, Gedó vagy Kovács István. 1991-ben a 65-ik születésnapja alkalmából a WBC egy világbajnoki övvel lepte meg az idős bajnokot ezzel is elismerve tehetségét, majd 2001-ben 75-ik születésnapja alkalmából beválasztották a Boksz Hírességei közé is. Papp Lacit mindmáig a világ legnagyobb bokszolói között tartják számon. Ő volt az első ökölvívó, aki három olimpiai aranyérmet tudott szerezni egymás után. Kétszeres amatőr Európa-bajnok volt és 29 profi mérkőzéséből 27-et megnyert (16 KO), kettő pedig döntetlennel végződött. Profi karrierjében szintén az Európa-bajnoki övig jutott. A világbajnoki címért sajnos nem engedték megküzdeni.
Fantasztikus sportteljesítménye mellett mindig közvetlen maradt az emberekhez, nem szállt a fejébe a dicsőség. Sajnos idősebb korában megtámadta a Parkinson-kór. Hosszú, súlyos betegség után 77 éves korában hunyt el 2003-ban.
Legfőbb eredményei:
Amatőrként: háromszoros olimpiai bajnok (1948, London, középsúly; 1952, Helsinki, nagyváltósúly; 1956, Melbourne, nagyváltósúly), kétszeres Európa-bajnok (1949, Oslo, középsúly; 1951, Milánó, nagyváltósúly), hétszeres magyar bajnok (1946, 1947, 1954, középsúly; 1952, 1953, 1955, 1956, nagyváltósúly).
Profiként: Európa-bajnok (1962–1964), 29 mérkőzésen veretlen (27 győzelem, 2 döntetlen).
„Amikor az amatőrök között verekedtem, nem tudtam elképzelni, hogy a hivatásosak miként bírnak 15 menetet. A profik között pedig azon csodálkoztam, hogyan fáradhatnak el az amatőrök három menet alatt.”
Be the first to comment