Pontozással alulmaradt, így másodikként zárt Kiss Hunor Levente a 15-16 éves ökölvívók oroszországi Európa-bajnokságán.
Bár bíztunk a végső sikerben, be kellett érnünk az ezüsttel a juniorkorú bokszolók Eb-jén a fiúk keddi nehézsúlyú döntőjében, amelyet a csapatunkból az anapai kontinensviadalon a legtovább jutott Kiss Hunor Levente vívott a hazaiak óriásával, Timur Avdojannal.
A már most, tizenévesen is több mint tekintélyes pofonokra képes legények háborúja a kölcsönös óvatosság jegyében indult, fejetlenül egyikük sem merészkedett előre, inkább kivárásra rendezkedtek be, csak olykor vállalkozva támadásra. Ennélfogva túl sűrűn nem is láthattunk valóban érdemi ütésváltást az első menetben, amelyben nagyjából „ikszre” végződött a szurkolók hangpárbaja is: a mi oldalunkon a „Hajrá, Magyarország!”, majd a „Ria, Ria, Hungária!” zúgott szívhez szólóan, amonnan pedig a „Rosszija, Rosszija!” rigmus szólt harsányan.
A második három percben Kiss nekidurálta magát, jóval többet, ráadásul pontosan ütött, míg az orosz többnyire a levegő aktív csépelésével múlatta az időt. Az átütő erő azonban ezúttal hiányzott honfitársunk bokszából, igaz, Avdajan se nagyon tudott sebet ejteni rajta, sőt még eltalálnia is csak ritkán sikerült az ügyesen ellépegető magyart.
Ács József tanítványa a befejező menetben is igyekezett, ekkor is ő tűnt pontosabbnak és összeszedettebbnek, de érezni lehetett, ha nem üti ki, vagy legalább nem számoltat az oroszra, aligha lesz meg a meccs, mert nem bízhattunk a pontozók nekünk kedvező ítéletében. Sajnos így is történt, az öt ítész mindegyike Avdajant látta jobbnak, csupán a második menetet adták oda Kissnek, aki így 5-0-s pontozásos vereséggel, ezüstérmesként zárta az oroszországi Eb-t. A magyar tábor szomorúan vette tudomásul, hogy Zuró Zsolt és Samu Ferenc Péter bronza után elmaradt az aranyünnep, s első helyett második helyet hozott a „pluszosok” fináléja.
Amelynek végén a vendéglátók serege, ha úgy tetszik, Timur és csapata örülhetett.
Szerző: Jancsó Kornél
Forrás: www.utanpotlassport.hu
Komment