Mielőtt bárki is azt hinné, hogy a Duna Aréna 50 méteres medencéjének befedése az augusztus 20-án kezdődő AIBA Ifjúsági Női és Férfi Ökölvívó Világbajnokság lebonyolítására valamiféle eretnek gondolat, korábban sohasem alkalmazott trükk, szeretnénk gyorsan eloszlatni mindenféle félreértést. Csaknem pontosan hetven éve Londonban Papp László és Csík Tibor is a Wembley, Brent, United Kingdom uszodájában lett olimpiai bajnok!
Felütésként idézzük szöveghűen a Népsport kiküldött tudósítóját. Pálfai János a sportnapilap 1948. augusztus 10-i, keddi számában ezt jelentette: „Hétfőn délután az Empress Hallból áthelyezték az ökölvívó mérkőzéseket a Wembley-i uszodába. Itt a medence fölé egy 10 méter széles deszkaemelvényt építettek és annak a közepén helyezték el a szorítót. Az uszoda többi része nyitott és vízzel van tele. Nem kell azonban félni, hogy valaki beleesik a vízbe, mert a szorító mellett még egy-két méteres fedett rész van.”
Ugorjunk most három napot az időben, és idézzük ismét Pálfai kolléga tudósítását az Empire Poolból (Birodalmi Medence, szó szerinti fordításban), a Népsport augusztus 13-i, pénteki számából: „Papp harmadszor is kiütéssel győzött, Csík újabb győzelmével bekerült a döntőbe! Nem hiába várták sokan a magyar Csík és a puertoricoi Venegas mérkőzését. Még ebben a sok harcot látott úszócsarnokban is ritkán láttak ehhez fogható küzdelmet. Szédületes sorozással kezdődik az első menet. Csík sarokba szorítja Venegast, megsorozza fejét, gyomrát, az ellenfele is visszasoroz, több mint egy negyed percig tart a vad csata, s utána tombol a közönség! Csík többet üt, s mindig ésszel fejezi be a sorozását, határozottan fölényben van. Kis szünet után a menet végén újabb ütészápor következik. Csík ismét a sarokba szorítja a közép-amerikait (…) Több ütés esik ezen a mérkőzésen, mint az egész mai nap során. Csík – bár látszik, hogy már fáradt -, csodálatos szívvel harcol, a (harmadik) menet végén Venegas orra vérzik. (…) Végre megszólal a hangszóró: The winner is Csík of Hungary!”
A harmatsúlyú döntőben az olasz Giovanni Battista Zuddas várt rá. Pappnak középsúlyban előbb még az elődöntőt kellett megvívnia az olasz Fontana ellen, ezt is sikerrel hozta, majd a döntőben a brit Wrightot verte magabiztosan. A majom azonban csak ezután ugrott a vízbe, azaz nem a majom, hanem… De térjünk vissza megint a Népsport kiküldött tudósítóihoz, Pálfai Jánoshoz és Feleki Lászlóhoz:
„Papp győzelme után Kéri Béla edző nem kísérte el Pappot a győzelmi emelvényhez, hanem korábbi fogadása teljesítésére a szorító melletti korlátról fejest ugrott a vízbe. Utána Forray Árpád elnök következett. Az angol közönség először nem tudta, miről van szó. Később tudták meg a vízbe ugrás okát, s akkor a nagy derültség szinte szétvetette az Empire Poolt.” Nos, ne maradjon homályban a magyarázat: „Forraynak fogadása volt Joe Goydennel, a brit csapat menedzserével, amely szerint amelyiknek versenyzője győz, annak be kell ugrania a vízbe. Az esetről rengeteg fénykép jelent meg, az angol lapok nagyon sajnálják, hogy Joe Goyden „szárazon úszta meg” a dolgot.”
Nos hát, ez történt az első „vizes” boksztornán. Mi tagadás, lennénk egy páran, akik a Duna Arénában is szívesen fejest ugranánk a vízbe, ha lenne két aranyérmünk az ifjúsági világbajnokságon…
Szerző: Ch. Gáll András
Forrás: Magyar Ökölvívó Szakszövetség
Komment