Szűcs Veronika, a legeredményesebb magyar női amatőr ökölvívó bíró már több, mint két évtizede bíráskodik és sikerrel képviseli hazánkat rangos külföldi versenyeken. Számos nagy nemzetközi tornán részt vett már, vezetett Európa-bajnoki, Világbajnoki, WSB, sőt női Olimpiai döntőt is. Több száz mérkőzésen bíráskodott már pontozóként vagy mérkőzésvezetőként, de még mindig rendkívül motivált és irigylésre méltó szenvedéllyel tud beszélni a bíráskodásról és az ökölvívásról.
Már több, mint 20 éve vagy ökölvívóbíró és korábban sportolóként is szorítóba léptél, sőt magyar bajnoki címet is szereztél. Amikor elkezdted a bírói karriered volt valami célkitűzésed, hogy mit szeretnél mindenképp elérni?
Sz. V.: Konkrét célom akkor még nem volt, csak annyi, hogy minél jobb legyek. Nem szeretek hosszútávra előre gondolkodni, mindig aktuális célokat tűzök ki és igyekszem azokat a lehető legjobban teljesíteni. Ez eddig sikerült is, kemény munkával haladtam előre a ranglétrán és egyre nagyobb feladatokat kaptam. Ezek a sikerek motiváltak, hogy egyre nagyobb versenyeken bíráskodhattam, ezzel elismerték a munkámat. Persze azért gondoltam rá, hogy jó lenne egy olimpián mérkőzést vezetni, hisz az az amatőr ökölvívás csúcsa. De ez inkább már csak azután, hogy megálltam a helyem komolyabb versenyeken is.
Ez sikerült is, hisz a 2012-es londoni olimpián, ahol először szerepeltek hölgyek is a ringben, döntőt vezethettél. Ezen kívül vezettél már Európa-bajnokságon, Világbajnokságon döntőt, sőt egyedüli női bíróként még WSB döntőt is. Még egy férfi olimpiai döntő az, ami hiányzik a palettáról?
Sz. V.: Igen, az mindenképp célom, az nagy szám lenne, hisz nőt még eddig ekkora megtiszteltetés nem ért, hogy férfi olimpiai döntőt vezethetett volna. Remélem lesz rá lehetőségem. Számomra a férfi mérkőzések nagyobb izgalmat, kihívást jelentenek.
A 2020-as tokiói olimpián ott leszel? Lehet már tudni?
Sz. V.: Elviekben van rá esély, hisz szerencsére gyakran foglalkoztatnak nagy külföldi tornákon, ahol rendszerint a döntőben is működök. Ez azt jelenti, hogy külföldön elismerik a munkámat, hisz nem lehetnék ott ezeken a versenyeken, ha nem lennének maximálisan elégedettek velem. Egyelőre még nem lehet tudni, hogy ott leszek-e Tokióban, ilyen korán még nem szokták megnevezni, hogy kik kapnak lehetőséget. Idén még lesz egy férfi és egy női világbajnokság is, most az a következő cél, hogy azokra meghívást kapjak. Ha ott jól teljesítek az természetesen növeli az esélyeimet, hogy ott legyek a következő olimpián.
A Nemzetközi Olimpiai Bizottság felfüggesztette az AIBA-t a tokiói olimpia szervezéséből. Ez mennyiben érinti a bírókat?
Sz. V.: Az, hogy ez mennyiben érint minket bírókat még nem lehet tudni, de remélem, hogy Tokióban is amatőr bírókat fognak felkérni a bíráskodásra. Mi bírók ebből nem érzékelünk sokat, talán csak annyit, hogy még szigorúbban ellenőrzik a munkánkat.
A 2016-os riói olimpián nagy botrány volt az ökölvívóbírókkal kapcsolatban, 36 bírót haza küldtek és felfüggesztettek. Erről mit lehet tudni azóta, őket végleg eltiltották?
Sz. V.: Én a riói olimpián nem voltam ott, így nem is tudom pontosan mi történt csak hallomásból. Én annyit tudok, hogy azóta még inkább szigorítottak a szabályokon és a bírók ellenőrzésén, hogy kizárják a csalás lehetőségét. Például azóta gép sorsolja ki, hogy melyik bíró melyik mérkőzésen fog közreműködni és, hogy pontozni fog vagy mérkőzést vezet. Ezt sokszor csak percekkel a mérkőzés előtt tudjuk meg, ezzel is csökkent az esélye bármiféle összejátszásnak.
Legutóbb például a júniusi Európa Játékokon vettél részt és döntőt is vezettél. Azon a versenyen sajnos nem szerepeltek jól a magyar ökölvívók és a szövetségi kapitány, Törteli Ferenc szerint több meccset is „elvettek” a bírók a magyaroktól. Te hogy láttad ezt?
Sz. V.: Két ringben zajlottak a mérkőzések, sajnos pont nem láttam a magyar bunyósok mérkőzéseit. Konkrétan a mostani meccsekről nem tudok nyilatkozni, de azt észrevettem sok éves bírói pályafutásom alatt, hogy itthon „divat” a bírókat hibáztatni a vereségért. Ezt nemcsak a mostani versenyre mondom, hanem általánosságban. Van egy ilyen rossz beidegződés, ha veszít egy magyar akkor azért az esetek nagy többségében nem a versenyzőket, az edzőket vagy a szakvezetést hibáztatják, hanem azzal magyarázzák, hogy elpontozták a bírók.
Egy valamit érdemes tisztázni, helyre tenni a fejekben. Az ökölvívás egy pontozásos sportág. Számít, hogy mennyi találatot indít és visz be egy-egy bunyós, hogy mennyire aktív. Egy meccs három menetből áll, aki nyerni akar, annak határozottan meg kell nyernie legalább két menetet. A bírók egy öt pontos, nagyon szigorú szabályrend szerint pontoznak, amit be kell tartaniuk, mert különben a saját karrierjüket kockáztatják! Minket bírókat minden egyes versenyen, és minden verseny minden mérkőzésén, sőt menetenként pontoznak és értékelnek. Egy bíró a saját érdekében nem teheti meg, hogy szándékosan félrepontoz, hisz azzal elvágja a saját karrierjét!
Tévedések természetesen előfordulnak, hisz lehet hogy az egyik pontozó mondjuk kevesebb ütést lát valamelyik bunyóstól, ha épp takarásban van, de ezért van öt pontozó egy meccsen, és minimum 3:2-es többségi döntés kell ahhoz, hogy valaki nyerjen. Arra meg kevés az esély, hogy három bíró, három különböző szögből „félrenéz” valamit. A csalásra pedig esély sincs, hisz ahogy mondtam sokszor a meccsek előtt pár perccel tudjuk meg a gépi sorsolás eredményét, hogy melyik bíró melyik meccsen fog dolgozni. Nem lehet előre megbeszélni az eredményt. A világszövetség odafigyel rá, hogy állandóan cseréli a bírókat, hogy ne ugyanazok legyenek egy-egy versenyen. Az egész világról válogatják ki a bírókat és például a mostani Európa Játékokon is nagyon sok Európán kívüli bíró volt. Még hosszan sorolhatnám, hogy mennyi szigorú szabály van annak érdekében, hogy kizárják a csalás és az „elpontozás” lehetőségét.
Alapvető változtatásra van szükség a hozzáállásban. Ha egy ökölvívó 3:2-es pontozással veszít, akkor inkább azon kéne elgondolkodnia, hogy mi az a plusz, ami még hiányzik, miben kell jobbnak lennem, ahhoz, hogy legközelebb az én javamra döntsenek. Ezt mondom úgy, hogy korábban ökölvívóként is voltam a ringben nemcsak bíróként. Nem mindig a kifogásokat kellene keresni és másokat hibáztatni, hanem egy kicsit magukba nézni, ez a fejlődést is szolgálná. Nemcsak a sportolóknak, hanem az edzőknek is. Hisz az edző kell, hogy példát mutasson minden téren, hozzáállásban is. Amíg folyton azt hallják a sportolók, hogy ezt a meccset is elvették tőled, azt a meccset is akkor persze, hogy elhiszi, hogy másban van a hiba és nem neki kell javulnia. Így nem lehet előre lépni, mert így nem jönnek az eredmények és nem is fognak. Ez egy rossz beidegződés, hogy a bírókat hibáztatják a vereségért.
Szerinted, hogy lehetne ezen változtatni?
Sz. V.: Sajnos azt látom, hogy meccsszámban, mentális felkészültségben és erőnlétben el vagyunk maradva. Több külföldi edzőtábor, sokkal több képzés kellene itthon. Itt gondolok az edzőképzésre és a bíróképzésre, de hasznos lenne egy közös szakmai együttműködés edzők és bírók között, hogy tanuljunk egymástól. Erre volt próbálkozás régebben. Magyarországon nagyszerű edzők vannak, de vannak hiányosságok. Sajnos azt látom, hogy nem naprakészek a szabályokból. Van egy pár hazai bíró, akik nemzetközi szinten is elismertek és sokat segíthetnének abban, hogy miben kellene változtatni. Fel kell ismerni a hibát, el kell ismerni a hibát és meg kell próbálni kijavítani, nem másra mutogatni. Mert így továbbra is eredménytelenek leszünk. Nem lehet mindig a bírókkal takarózni, hogy évek óta egyre kevesebb érmet és eredményt tudunk felmutatni nagy versenyeken. Szükség van a szövetségre, az edzőkre és a sportolókra is, hogy változás és fejlődés legyen.
Komment