„Prince” Naseem Hamed neve bizonyára még azoknak is ismerősen cseng, akik nem megszállott bokszrajongók, mivel Kovács „Kokó” István egykori riválisaként sokat lehetett olvasni róla a magyar sajtóban is és sokáig vártunk rá, hogy talán összejön egy Kokó – Herceg csata. Sajnos erre a meccsre végül nem került sor, de Hamed mély nyomot hagyott mindenkiben, aki csak egyszer is látta bunyózni vagy csak bevonulni a ringbe. Minden téren egyedi stílusa meghatározó volt a ringben és ringen kívül egyaránt. Tipikusan az az ember, az a sportoló, akit vagy szeretnek, vagy utálnak az emberek.
Hamed jemeni szülők gyermekeként, de már Angliában született 1974. február 12-én. Arab származására mindig is nagyon büszke volt. 7 éves korában édesapja vitte le először az edzőterembe bátyjaival együtt. Hamed hamar megszerette az edzőterem légkörét és már gyermekkorában tudta és rendszeresen hangoztatta, hogy ő bizony profi világbajnok ökölvívó lesz. Tehetsége és magabiztossága már korán látható volt.
18 évesen állt profinak és sorra nyerte a mérkőzéseit és szinte mindegyiket kiütéssel. Kisharmatsúlyban kezdte profi pályafutását, de első világbajnoki címét már pehelysúlyban szerezte meg 1995-ben. A WBO pehelysúlyú világbajnoki övét Steve Robinson ellen szerezte meg, majd 1997-ben az IBF övét is begyűjtötte. Összességében három nagy szervezet világbajnoki címét is birtokolta, de nem egy időben. 1995-2000 között volt a WBO, 1997-ben az IBF és 1999-2000-ben volt a WBC pehelysúlyú világbajnoka.
A szigetországot hamar meghódította és óriási népszerűségre tett szert, majd az 1997-es Kevin Kelley elleni győzelmével az USA-ban is sztár lett. Óriási csatát vívtak egymás ellen, mindketten többször is padlóztak, végül a negyedik menetben Hamed kiütötte Kelley-t, ahogy előre megmondta. Ezután még négyszer lépett szorítóba az Egyesült Államokban és a negyedik meccse volt az egyik legemlékezetesebb, hisz karrierje egyetlen vereségét szenvedte el a mexikói Marco Antonio Barrera ellen a Las Vegas-i MGM Arénában. A 2001-es veresége után már csak egyszer lépett szorítóba több, mint egy évvel később. Utolsó meccsén még begyűjtötte az üresen álló IBO pehelysúlyú világbajnoki övét, de már csak halovány mása volt régi önmagának.
A magabiztossága és extravaganciája sokak számára zavaró volt, de sokan épp ezért szerették. Igazi sztár volt, aki a védjegyévé váló párducmintás nadrágjával, extrábbnál extrább bevonulásaival és gyors kiütéseivel (31 KO-s győzelméből 24-et négy meneten belül szerzett) beírta magát a boksztörténelem nagy könyvébe. Arrogáns viselkedéséről utólag elmondta, hogy ez tudatos taktika volt a részéről, a terv része volt a mentális hadviselés, hogy mielőbb megtörje az ellenfeleit, ami lássuk be bevált. Tíz éves profi pályafutása alatt 36 győztes meccse volt, ebből 31-et KO-val fejezett be és mindössze 1 veresége volt.
Visszavonulása után többnyire a balhéiról lehetett hallani, közlekedési baleset okozásáért börtönben is volt egy rövid ideig, majd marihuána fogyasztás miatt gyűlt meg a baja a rendőrséggel. Emellett folyamatosan tervezte, hogy visszatér, de ebből végül nem lett semmi.
Komment