Oscar De La Hoya 1973. február 4-én született Los Angeles-ben mexikói szülők gyermekeként. Igazi ökölvívó családból származik, ennek ellenére De La Hoya számára nem volt magától értetődő, hogy ő is ökölvívó lesz. Állítólag nem igazán vonzotta az ökölvívás, inkább a baseball érdekelte, de a család unszolására 6 évesen csak lement az edzőterembe, ahol szinte egyből kapott egy óriási maflást, de nem adta fel, folytatta és milyen jól tette. Amatőrként több, mint 200 győztes meccse volt, több nemzeti bajnokságot megnyert, majd az 1992-es barcelonai olimpián aranyérmet nyert könnyűsúlyban, mindössze 19 évesen.
Nem sokkal ezután pedig profinak is állt. 1992 és 2008 között 45 meccse volt, ebből 39-et megnyert és hat különböző súlycsoportban szerzett világbajnoki címet. 1992. novemberében volt az első profi meccse és egészen 1999. szeptemberéig, 31 meccsen keresztül nem talált legyőzőre.
1994. márciusában, 21 évesen szerezte első világbajnoki címét nagypehelysúlyban, majd még ebben az évben könnyűsúlyban lett a WBO bajnoka. 1996-ig könnyűsúlyban vitézkedett, majd Julio Cesar Chavez ellen 1996. júniusában kisváltósúlyban lett világbajnok a WBC-nél. A következő évben fellépett váltósúlyba és itt is egyből világbajnok lett szintén a WBC-nél, ezt az övét két év alatt hétszer meg is védte.
Majd jött a címegyesítés egy másik legendás ökölvívó, Felix Trinidad (IBF bajnok) ellen és az első veresége. Trinidad nagyon szoros pontozással, de megverte De La Hoya-t. Majd egy győzelem után ismét egy vereség következett Shane Mosley-tól 2000-ben. Ezután volt még egy meccse, egy TKO-s győzelme Arturo Gatti ellen és tovább lépett nagyváltósúlyba. Itt újra világbajnok lett (WBC/WBA Super/IBA), jöttek szépen sorban a győzelmek, amíg nem találkozott ismét Shane Mosley-val, Mosley ismét megverte.
Ekkoriban már nem volt karrierje csúcsán De La Hoya, egy vereség – egy győzelem volt a sorminta a mérlegében. A Mosley elleni második vereség után legyőzte Felix Sturm-ot és immár hatodik súlycsoportjában, középsúlyban is világbajnok lett, a WBO bajnoka. Majd jött a Bernard Hopkins elleni címegyesítő mérkőzés a középsúly vitathatatlan bajnoki címéért, de Hopkins kiütötte a 9. menetben, ez volt az egyetlen KO-s veresége pályafutása során. Vissza is lépett nagyváltósúlyba és ismét világbajnok lett, Ricardo Mayorga-t győzte le TKO-val. Majd Floyd Mayweather Jr. következett, ez volt De La Hoya utolsó világbajnoki címmeccse, ezt elveszítette pontozással. Majd egy újabb győzelem után, karrierje lezárásaként a korszak egy másik nagyszerű bunyósával Manny Pacquiao-val csapott össze. Ezt a meccset talán már el sem kellett volna vállalnia De La Hoya-nak. Akkora verést kapott Pac Man-től, hogy a 8. menet után feladta, így búcsúzott 16 éves profi karrierjétől.
Kivételes képességű bunyós volt, sorozatban aratott győzelmeinek, tehetségének köszönhetően gyorsan ismert és népszerű lett. Olyan nagy neveket győzött le a teljesség igénye nélkül, mint John Molina, Julio Cesar Chavez, Pernell Whitaker, Arturo Gatti vagy Ricardo Mayorga és olyan nagy nevektől szenvedett vereséget, Felix Trinidad, Shane Mosley, Bernard Hopkins, Floyd Mayweather Jr vagy Manny Pacquiao. 1995-ben a The Ring Magazine az Év ökölvívójának választotta és többször volt a súlycsoportoktól független ranglista vezetője is. Még aktív bunyós volt, amikor megalapította saját promóciós cégét a Golden Boy Promotions-t 2002-ben, ami ma már nemcsak boksz, de MMA gálákat is szervez.
Magánélete elég viharosan alakult, öt gyermeke született három különböző nőtől. Az alkohollal és drogokkal is meggyűlt a baja, üzletemberként azonban rendkívül sikeres. Több saját alapítványa is van és számos kezdeményezést támogatott már anyagilag. Tavaly pedig még azt is pedzegette, hogy jelölteti magát az Egyesült Államok elnökének. Profi ökölvívó karrierje és nagyszerű eredményei mellett még a zeneiparban is kipróbálta magát, egy lemezt is kiadott, sőt az egyik számát még Grammy díjra is jelölték.
Komment